A főpásztor, örömét fejezte ki a sok gyónó láttán, s kihangsúlyozta, hogy nemcsak kérni, de hálát is adni kell Máriapócsra jönni, ami után jobb emberekként, megtérve térünk vissza otthonaikba. „Ha Isten az embernek ítélőképességet adott, miért kívánja tőlünk, hogy ne ítélkezzünk? Holott bizonyos helyzetekben még el is várja, hogy helyesen ítéljünk meg valamit. Miért olyan nagy bűn a mások fölötti ítélkezés? Mivel mindannyian bűnösök vagyunk, abban a pillanatban, amikor megítéljük a másikat, elfeledkezünk saját bűnösségünkről…Azok válnak szent emberekké, akik nem a másik szemében keresik a szálkát, hanem a sajátjukból takarítják ki a gerendát… Nagy bajok származhatnak abból (akár még háború is), ha megítéljük, elítéljük a másikat, mondunk rá valamit, ilyennek vagy olyannak tartjuk őt…Ne ítélkezzünk, hogy meg ne ítéltessünk!” – buzdította a zarándokokat a főpásztor.