az ikon története

A Peleskei Istenszülő-ikon története

A templom padlásán, 2010-ben felfedezett, az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló ikon, kutatások szerint az egykori fatemplom ikonosztázának alapképe lehetett.

A hagyományos technikával festett ikonon Mária baljában tartja gyermekét, jobbjával rá mutat (ezért ez ún. Útmutató típusba sorolható), Jézus jobbjával áld, baljában glóbuszt tart. Az ikon háttere ezüstözött, a krétaalapozásba vésett, akantusz levelekből kombinált díszítéssel, ún. mustrákkal ékes, de hosszúkás kék mezőkben az Istenszülő és Jézus görög neveinek rövidítése is olvasható, a gyermek nimbuszában a „ho ón” (=A létező) görög szavak szerepelnek. Az ikon fölső részét félköríves, profilozott léccel keretezték, két faragott rozettával. Az alapdeszka két oldalára vastagabb keretdeszkákat helyeztek, amelyekhez eredetileg faragott oszlopok voltak erősítve, az egyikből a lábazat töredéke, a másikból semmi, csak az egykori faragványt tartó kovácsoltvas szeg maradt fenn. A tábla a megtalálásakor nagyon rossz állapotban volt, a hátoldal merevítő léce kiesett, középen kettérepedt .

Az ikon stílusa alapján – 1700 körül, nem sokkal az egyházközség alapítása után készülhetett. Elképzelhető, hogy galíciai eredetű, de már a Kárpátok belső oldalán megtelepedett festők műhelyéből származik. 1907 nyarán, a feleslegessé vált régi ikonosztáz képeket, hogy ne foglalják a torony alatti helyet, árverésen értékesítették a hívek között. A vásárlók és az eladott képek számát feljegyezték, de hogy ki, melyik képet vette meg, sajnos nem.  Nem zárható ki, hogy a Nagydobosról előkerült Szent Miklós-ikon, amely nem csak stílusában, hanem azonos kialakítású keretével, és közel egyforma méretével a peleskei ikon legszorosabb rokonának tűnik, ugyancsak Nagypeleskéről származott el.

Az igen rossz állapotú peleskei ikont 2010 és 2011 között, Seres Tamás, a Budapesti Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetének végzős hallgatója állította helyre diplomamunkaként.

A kettétört fatáblán, bár átragasztással volt védve a végleges pusztulástól, a festék és alapozóréteg sok helyen elvált a hordozótól. Erősen rovarkárosított állapotban volt már, ezért az ikon fa hordozóját konzerválták, a pergő részeket stabilizálták, a hiányokat retusálták. Az ikonon a főalakok glóriájában, és Jézus nyakánál észrevehető szög nyomok arra utalnak, hogy egykor koronák, ékszerek díszítették, talán ezért nevezték „kegyképnek” a századfordulón.

A védőpapír eltávolításával párhuzamosan történt a pergő részek rögzítése, majd a feltárást következett. A hordozó összeragasztása után a hiányok pótlása fenyőfával és műgyantával töltött faliszttel készült. A tömítések anyaga kréta, enyv és hármas keverék. A lakkozást követően a restaurálás akvarellfestékkel, vonalkázó technikával történt.

Az ikont valaha oszlopok díszítették, melyekből csak egy lábazati darab maradt meg. A két hiányzó oszlopot a Repenyén (Kárpátalja), ugyanettől a műhelytől származó Istenszülő-ikon eredeti, áttört faragású keret-oszlopai alapján Szilágyi Mária, végzős faszobrász restaurátor faragta meg, úgy hogy a pici eredeti töredéket és vasszöget is belefoglalták.

Az ikon kiállításra került Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban valamint Keszthelyen a Festetics kastélyban. Az imameghallgatásokat 2012 óta folyamatosan jegyzik a parókián.